A történet ott kezdődik, hogy a munkahelyemen az alkatrészek általában valamilyen fa ládában érkeznek. Az évek során még egyszer sem sikerült egyetlen egyhez sem hozzá jutni, mert azt minden egyes alkalommal hazaviszi az egyik kolléga, aki méhészkedik. De most ügyesebb voltam nála és mihelyt megláttam a ládát azonnal szóltam a főnöknek, hogy szeretném. Hát mit mondjak a kollégám úgy nézett rám, mint a véres rongyra, ha szemmel ölni lehetett volna biztos kiterültem volna nyomban. Amit nem is értek, mert ő eddig kb. 40 ládát hazavitt már. Na mindegy. Íme ő:
Kis segítséggel, amit az uram nyújtott átalakult. Ő megcsiszolta, kicsit megrenoválta, én pedig lefestettem. A közös munka eredménye ilyen lett:
Aztán szép lassan elkészült először a két láb, a test és a fej:
Hajat is kapott:
Kialakult az arca is (bár nem ez lett a végleges):
Egy hét szünet után aztán újra neki fogtam/fogtunk. Jani fúrt rajta két lyukat, amibe a lábakat illesztettük, hogy stabilabban álljon, majd azt körbe raktuk hungarocellel. Íme az első próba:
Ezután az összeállítás következett. Itt még fogni kellett, mert nincs összeragasztva:
Aztán a díszítés, és pár apró finomítás:
És végül a végeredmény:
Szerettem volna még mögé fenyőfákat. Az első darabot Jani ki is vágta nekem maradék laminált parkettából. DE! Sajnos vagy mégsem a manó mögött nem mutatott, mivel ő sem kis méretű. Így aztán úgy döntöttünk, hogy így marad. Szerintem nagyon cuki. Személy szerint én imádom, de hát én nagyon elfogult vagyok.
Kintre szántam az ajtó elé, de tegnap annyira rossz volt az időjárás, hogy inkább bent kerestünk neki helyet.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre :)
Köszönöm, hogy nálam jártál :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése