2017. szeptember 22., péntek

Nyár

Elkészült a nyár is, vidám színekkel. Nekem nagyon tetszik :) 



Hozom majd az utolsó darabját is a készletnek.

Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. szeptember 18., hétfő

Tavasz

Elkészült a sorozat újabb darabja. Igazán jó volt rajta ténykedni, és nagyon hamar el is készültem vele kb. 6 óra alatt. 

Íme a végeredmény:





Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. augusztus 29., kedd

Tél

A pipacsok után ismét egy új kedvenc. Négy részből álló sorozat első darabja a tél. Nagyon hamar kész lettem vele. És nagyon-nagyon tetszik. Kár, hogy a fotók nem adják vissza a kép csillogást. 





Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. július 23., vasárnap

Pipacsok

Egy új szerelem, ami Kínából érkezett. Nagyon gyorsan elkészültem vele. Így hamar adott kész élményt. :o) Már csak keretezni kell, de sajnos Miskolcon nem hallottam még jó keretezőről. De van még hozzá pár darab. Úgy gondoltam, majd együtt felviszem őket Budapestre. És majd ott rendbe szedik őket.

Kár, hogy nem igazán sikeres a fotó. :( Ez az első ilyen jellegű "keresztszemesem". Látom rajta a hibákat, de azért nem vagyok elkeseredve. A következő szebb és jobb lesz. :o)



Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. április 10., hétfő

Húsvéti asztaldísz

Közeleg a húsvét. Sajnos sok időm nem marad a lakás dekorálására, de azért csak sikerült csinálnom egy asztaldíszt egy miskolci kézműves tanfolyamon. Nekem nagyon tetszik a végeredmény. És igazán rövid (kb. 4 óra) idő alatt elkészült, melyből a fázisok közötti szárítási idő volt sok.

Ilyen lett:





 Köszönöm, hogy nálam jártál :)











2017. március 6., hétfő

Tavasz van :)

Most, hogy már ilyen szépen sütöget a nap és én is egyre jobban érzem magam lelkileg is úgy gondoltam, hogy ideje lenne valami kis tavaszváró díszt készíteni. Kreatívos barátnőimmel összefogva ezt az asztali díszt hoztuk össze. :) A felirat nem engem dicsér. Én nem tudok ennyire szépen írni. Íme az enyém ilyen lett:





Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. február 23., csütörtök

6/2

Íme a sorozat újabb darabja. Nagyon jó volt hímezni. Hamarabb ment, mint az előző. Bár sajnos elszámoltam egy sorral az egyik oldalon, ezért kicsit korrigálni kellett rajta, de nekem nagyon tetszik :)



És itt van a kettő együtt:

Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. február 8., szerda

6/1

Sokat járunk mostanában Budapesten. És mivel ott sokkal nagyobb a kézimunka kellék választék ezért szívesen nézelődöm alkalmanként egy-egy boltban. Ez az első olyan készletem, amiben plasztik kanavára kell hímezni. Eddig ilyennel még nem volt dolgom. Nehézkesen ment a kezdés is. De szerintem a végeredmény nem lett rossz. Bár több hibát is találtam rajta, amiből sajnos csak az egyik orvosolható. Illetve nagyon meggyűlt a bajom a csiguszok szemével, amiket eredetileg francia csomóval kellene elkészíteni. Az a bajom, hogy itt ugye nem tudok egy icike-picikével mellé ölteni, úgy mint az anyagnál, mert a műanyag nem engedi ezt. Így viszont nem marad meg a csomó, mert kicsúszik a lyukon. Hát ez van. Ezért aztán úgy gondoltam, hogy a szemek helyére, majd pici fekete gyöngyöt fogok varrni, de majd csak ha készen leszek az összes többivel is. Úgy is kell mindegyikre gyöngy is. (Itt azok lesznek a fán lévő díszek.)

A másik bajom, hogy ezeket a képeket majd egy filc anyagra szeretném rögzíteni, de nem tudom, hogy hogyan kell. Most ennek kell utána még járnom.


Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. január 16., hétfő

Fonaltartó

Hosszas kérlelés és tervezés után a férjem készített nekem egy fonaltartót. A vágás, ragasztás, fúrás az ő keze munkáját dicséri, még a tervezés, festés, lakkozás az én munkám. Teljesen közös produkció. És már most tudom, hogy nem ez lesz az egyetlen darab. Már megvan a fejemben a következő projekt. :) És talán eladásra is fog készülni. 

Íme az első fonaltartónk: 






Köszönöm, hogy nálam jártál :)

2017. január 3., kedd

A lány a vonaton



Az idei évben újra elhatároztam, hogy minden hónapban megpróbálok legalább egy netán két könyvet elolvasni. Eddig egyel végeztem. Ez volt Paula Hawkins: A lány a vonaton. 

Nekem nagyon tetszett. Igazán izgalmas volt. A könyvön felbuzdulva gyorsan rákerestem a neten a filmre is. 

Hát az már egyáltalán nem tetszett. Már az sem, hogy hogyan került a történet London mellől New York-ba??? Illetve voltak a filmben olyan dolgok, amik a könyvben nem így vagy meg sem történtek.

De azért a könyvet igazán jó szívvel tudom ajánlani másoknak is. :)

Köszönöm, hogy nálam jártál :)


2017

Régóta nem vagyok itt jelen. Igazából az elmúlt két év nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Egyik rossz dolog hozta a másik rossz dolgot. És úgy éreztem, hogy már soha nem lesz vége. 

Miután apukám meghalt azt gondoltam ettől rosszabb már nem történhet velem/velünk. De tavaly áprilisban a helyi önkormányzat és azon belül is az új polgármester úgy döntött, hogy nem kívánnak velünk bérleti szerződést hosszabbítani. Így be kellett zárni a használt ruhás boltunkat. Próbáltunk máshol másik helyet találni, de sajnos csak sokkal rosszabb feltételekkel tudtunk volna máshol berendezkedni. Így aztán úgy döntöttünk, hogy végleg befejezzük ezt. Szépen összecsomagoltunk minden és ezzel lezártunk egy korszakot az életünkben. Arra gondoltam, talán valamiért ezt most el kell engednem, mert ha nem teszem csak valami sokkal rosszabb történhet velem. 

Egyáltalán nem gondoltam, hogy ez csak valami rossznak volt a kezdete. 

Sajnos július elején egy nőgyógyászati beavatkozásra került sor. Mely után a kedves nőgyógyászom közölte emailben a hírt, hogy méhtest daganatom van. Úgy éreztem egy világ omlik bennem össze. Nem értette, hogy ez miért velem történik. Mit követtem el, hogy ezt érdemlem. Nem tudom leírni azt a hétvégét, amit akkor éreztem. Azt gondoltam ezt nem lehet túlélni. Janira akárhányszor csak ránéztem sírt. És persze én is sírtam, hogy hogyan lesz tovább. Persze nem tudtam megállni, hogy ne olvassak ezzel kapcsolatban a neten. Mindenhol azt írták, hogy ez egy jófajta rák. Ez gyógyítható. Igaz ehhez ki kell venni a méhemet. Nem akartam elhinni. Csak az volt bennem, hogy MIÉRT!!!

Az ajánlották, hogy kérdezzek meg valaki mást is ezzel kapcsolatban. Keressek másik orvost. Mert egyébként is. Mi az,  hogy ezt egy email-ben közlik velem.

Hát kerestem. És találtam. Valakit, aki emberszámba vett. És úgy kezelt (és kezel még most is), hogy csak arra tudok gondolni, miért nem találkoztunk már hamarabb. Miért hittem akkor a réginek, hogy nekem nem lehet gyerekem. Valaki, aki mindvégig azon volt, hogy lehet a problémát úgy megoldani, hogy abból én a lehető legjobban jöjjek ki. Valaki, aki nem csak email-ben érhető el, hanem telefonon is bármikor. Mondom BÁRMIKOR. Még ha szabadságon van, akkor is. És mindig segítőkész. Aki azt mondja, sajnálja, hogy nem találkoztunk hamarabb. Aki elmondja, hogy bizony ennek a dolognak voltak előzményei. És tünetei is. Amit persze én meg is említettem az előző orvosomnak, de az valamiért sosem hallotta meg. Vagy csak nem akarta meghallani. Már nem fogom megtudni. 

Miskolccal ellentétben a budapesti orvos tudott más megoldásokat is. És amikor meghallotta, hogy nincs még gyerekünk akkor első sorban  erre kezdett el fókuszálni. És kereste az alternatívákat. Megkeresett más orvosokat, akikkel csak és kizárólag úgy konzultált, hogy arról először tőlem kért engedélyt. És minden egyes folyamatról aprólékosan és részletesen tájékoztatott. De sajnos csak egyetlen egy dolog segíthetett volna. Méghozzá a béranyaság. Magyarországon erre sajnos nincs lehetőség. Legközelebb csak Görögország. Ahol erre már jól kialakított jogszabály van. Csak amikor elmondják, hogy kb. 20-30 millió forintba kerül, akkor sajnos be kell látnia az ember lányának, hogy nincs ennyi pénzünk. És akkor még hol az embrió fagyasztás, illetve az odáig vezető út, ami kb. 1,5-2 millió. Ha szerencsénk van.

A vége mégis csak az lett, hogy november 24-én megműtöttek. És eltávolították a méhemmel együtt a petevezetékeket és a petefészkeket is. Szóval nincs tovább. Ennyi. Az álmaim a vágyaim már szertefoszlottak. Most lábadozom. És próbálok előre nézni. Az örökbefogadásra koncentrálni. És megmozgatni ezzel kapcsolatban minden szálat, amit csak lehet, hogy nem kelljen 3 évet (mert ma Magyarországon ennyi a várakozási idő) várnunk. Hogy minden, amiért eddig dolgoztunk kicsit értelmet kapjon. 

Az eredmények egyébként jók. És eddig úgy néz ki se kemo-, se sugárkezelésre sem lesz szükség. Bár, hogy őszinte legyek ezek hatékonyságában nem is bízom. De majd csak január közepén lesz meg a teljes eredmény,  illetve vélemény. 

Próbálom magam tartani. És itthon erősnek mutatni, hogy ne sírjak.  És, hogy ő se sírjon. Mert az annyira rossz érzés. Mármint, hogy miattam sír. Akkor majd megszakad a szívem. Félek, hogy elhagy. Bár tudom, hogy szeret. De ezért nem tudnék rá haragudni. Nekem senkim nincs rajta kívül. 

Mindehhez persze még hozzá jön, hogy a tavalyi évben kétszer törték össze a kocsinkat. Egyszer akkor amikor épp a műtétre mentünk. És, hogy a műtét is csak a második időpontban lett meg, mert szeptemberben már elmarad egyszer. A munkahelyemen a főnök tombol. És olyan dolgokat vág a fejemhez, amikért nem én vagyok a felelős. És nem örül, hogy még nem mentem dolgozni. Bár jelzem előre közöltem vele, hogy minimum 8 hét a felépülési idő. Szerinte jó a hangom a telefonban. Tehát ebből logikusan következik, hogy jól vagyok. Így aztán most munkahely keresésben is vagyok. 

Remélem 2017 meghozza nekünk a jót is. És végre hosszú-hosszú idő után újra örülhetünk majd mindennek.

Köszönöm, hogy nálam jártál :)