2013. október 5., szombat

Van már füle, farka

Még a tavalyi szülinapomra kaptam ezt a bocis mintát, amivel nemrégiben készültem el. Igaz még nincs kimosva és kivasalva, de azért megmutatom.




Illetve elkezdtem hímezni a Cérnalányok Facebook oldalán meghirdetett karácsonyi mintát is. Remélem időben el fogok vele készülni.



2013. szeptember 23., hétfő

5 év :)

5 évvel ezelőtt szeptember 20-án házasodtunk össze. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar eltelik ez az idő. 

Mivel ez egy "majdnem" kerek szám, gondoltam csináltassunk egy pár képet. Ilyenek lettek:





2013. szeptember 12., csütörtök

Tűzönjárás

Hamarabb meg szerettem volna tenni már ezt a bejegyzést, de még annyira frissek voltak bennem az élmények és annyira össze voltam zavarodva, hogy igazából nem is tudtam, hogy mit írjak.

Szóval!

Már kb. 10 éve készülök, hogy részt vegyek egy tűzönjáráson. De csak az idén volt arra lehetőségem, hogy ezt meg is tegyem. Nem bántam meg. Sőt! Már most tudom, hogy jövőre is el kell mennem. A "tábort" Takács Tibor budapesti asztrológus szervezte. Nagyon sokan kb. 40-en voltunk az ország minden részéről. A hely: Balatonlelle. Idő: 2013. augusztus 30. - szeptember 01.

Pénteken hamar megérkeztünk, mert Borsodban annyira rossz idő volt, meg az útinformációkat hallgatva a rádióban több helyen is balesetek voltak az autópályán, így korábban indultunk. De szerencsére semmi gond nem volt egész úton és Pesten is viszonylag hamar átjutottunk, így ennek következtében 2 órával hamarabb értünk oda a vártnál. Szerencsére nem volt belőle probléma, mert el tudtuk foglalni a szobánkat (sőt olyan szerencsék volt, hogy mivel mi voltunk az elsők, így először választhattunk) és marad még egy kis időn szétnézni a környéken és lesétálni a Balaton partjára is. Minden nagyon gyönyörű volt és annyira szép idő volt, hogy el sem akartam hinni, hogy otthon annyira borús volt minden. 

Az első nap csak ismerkedés volt, illetve elmondták, hogy mi vár ránk szombaton és, hogy majd hogyan is kell átmenni a tűzön. Annyira izgatott voltam, mert minden információ szokatlan és új volt számomra. Este vacsora és pihenés.

Szombat reggel gyülekező és átvonulás a felkészítő helyre. Egész nap nem lehetett enni, csak mindenféle teákat inni. A felkészítés egy úgynevezett szufi (lehet, hogy rosszul írom) transzból állt, ami egy bizonyos felfokozott lélegzésből áll. Aki szerencsés megtalálja az erőállatát és a transz előtt feltett kérdésére is megkapja a választ. Kicsit csalódott voltam, mert se erőállatot nem láttam, se választ nem kaptam a kérdésemre. 

Aztán délben ebéd (zöldségleves ízesítés nélkül :) ). Utána pedig előkészítettük a tűz helyét és megraktuk a máglyát, de meggyújtásra, csak este 8 körül került sor. Annyira izgatott voltam és annyi félelem volt bennem, hogy azt gondoltam, biztos hogy nem fogok átmenni a parázson. Janikám csak szemlélődőnek érkezett, de ő is úgy döntött, hogy megpróbálkozik vele. Még a transz előtt megbeszéltük, hogy ki hanyadikként szeretne átmenni. Nekem valamiért a 8 volt a fejemben. Nem tudom, hogy miért. Jani 4. volt.

Mikor az ember fia vagy lánya ott áll a parázsszőnyeg előtt valahogy nem gondol arra, hogy nem tudja megcsinálni. De amíg az előttem lévő 7 ember volt soron én annyira, de annyira féltem, hogy nem is értettem az egészet. Mikor én következtem már mindenki aki körben állt annyira távolinak tűnt, és a felkészítő, aki ott vár a másik oldalon is olyan távoli volt, mintha nem 4-6 lépésnyire, hanem legalább 150-200 méternyire lett volna. Érdekes módon, mikor ráléptem a parázsra olyan volt, mintha valami kövekre léptem volna. Aztán az út felénél eszembe jutott, hogy mennyire hülye vagyok, hogy ezt csinálom. Na abban a pillanatban megégette a lábam a parázs. Ez hihetetlen. Az pedig még hihetetlenebb, hogy másnapra a kis vízhólyagomnak semmi, de semmi baja illetve nyoma nem volt. :)

Kétszer mentem át a tűzön, egyszer egyedül és egyszer együtt Janival. Nekem a második valahogy sokkal, de sokkal értékesebb volt. Biztos, hogy azért, hogy együtt mentünk. Most még biztosabb lettem abban, hogy nekünk együtt kell mennünk az úton, még ha nem is ugyan úgy, de minden képp egymás mellett, egymást segítve, támogatva, szeretve.

Vasárnap reggeli után volt még egy megbeszélés, ahol még mindenki elmondhatta, hogy mi volt a kérdése a transzban, milyen volt az erőállata, milyen választ kapott, és hogy milyen élmény volt neki a tűzön járás. Nagyon érdekes dolgokat hallottam/unk. Kicsit mindenki hozzá tett az élményhez, és ténylegesen ezzel a beszámoló áradattal lett számomra kerek ez az egész. És amikor az utolsó ember is elmondta a maga kis történetét nekem is megjött a válasz a kérdésemre. Hihetetlenül jó érzés volt és annyira boldoggá tett. Bár a kérdésem ott és itt sem árulom el azért a választ megmondom: "Nem áll már előttem annyira hosszú út mint amennyire én gondolom. Ott van a "cél" az út végén, és én nemsokára odaérek."

Ebéd után indultunk haza felé. Én tele élményekkel és valamivel, amit nem tudok megfogalmazni. Talán egy érzéssel, vagy tapasztalattal, vagy mindkettővel, vagy még többel is. Nem tudom, de tényleg nem. Azt tudom csak, hogy valahogy én ott jó helyen voltam. És akarom még ezt az érzést máskor is. Akarom a nyugalmat, a boldogságot, a szerelmet, a szeretetet, a békét, a csupa-csupa jót és mindent, amit ti vagy más még ide gondol.

Több lettem úgy érzem.

2013. július 13., szombat

Vakond Túró

És akkor íme néhány fotó a boltról, ahogy megígértem :)



Még vár ránk egy két dolog felújítása (pl. ajtófestés), de szerintem azért elég jó lett. És szerintetek?

A név Janikám ötlete (én csak egy kicsit nyúltam bele :)), a cégtábla terve pedig az enyém.

2013. július 9., kedd

Döntés

Nem tűntem el, csak a bolt nyitása felemésztett minden szabad időmet. De már most azt mondhatom, hogy nem bántam meg, legfeljebb csak azt, hogy már hamarabb bátornak kellett volna lennem/lennünk.

A munkahelyemmel kapcsolatban is megszületett végre a nagy döntés. Mégpedig az, hogy július 22-én beadom a felmondásomat. Nem tudom miért pont ezt az időpontot választottam, de ez a végleges. Már megírtam a felmondásomat is. Kicsit félek a fogadtatástól. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű. De a boltban lenni annyira más, annyival jobb. :) Szeretem

Fogok képeket is hozni illetve az elmaradt ajándékokat is mutatom, majd egy másik bejegyzésben.

2013. április 22., hétfő

Dilemma???

Már korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy vannak dolgok az életemben, amiken változtatni szeretnék. Van jó pár amit sikerült is eddig tartanom, de van, amiről inkább nem mondanék semmit, mert szégyellem, hogy keresem a kifogásokat, amiért pl. nem jut időm a tornára.

A munkahely váltás is az egyik dolog volt, amit mindenképp meg szerettem volna változtatni. Nem gondoltam volna, hogy Borsodban ennyire nehéz lesz ez. 7 éve dolgozom a jelenlegi helyemen, és már kb. 2-3 éve folyamatosan váltani akarok. Az, hogy kb. 100 helyre beadtam már önéletrajzot az csak egy dolog, de hogy egyetlen egy sem volt, ahol legalább arra érdemesnek tartottak volna, hogy behívjanak egy elbeszélgetésre... De gondoltam túl kell lépnem ezen a dolgon, mert hát ezek szerint nem kellek sehova. Így jött az ötlet, hogy nyitok egy turis boltot kicsiny falumban. 

Most ott tartunk, hogy sikerült megszereznem egy 17 m2-es kis üzlethelyiséget (azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy "potom" 350 ezer forintért, amiről persze számlát nem tudott adni az előző tulaj, de csak így volt hajlandó visszaadni) a helyi önkormányzattól. Most vár ránk egy kis festés és renoválás, mert hát azt mondanom sem kell, hogy olyan koszt hagyott maga után az előző lakó, hogy... (kb. 10 éve volt utoljára festve).

Nagyon izgulok, hogy sikerüljön barátságos kis boltot kialakítanunk, ahova majd szívesen járnak vásárolni. 

De sajnos a legnagyobb gondot az okozza, hogy nem tudom honnan szerezzem be a bálákat. Mert hát azt nem szeretném, hogy olcsó, de eladhatatlan holmi legyen benne, de azt sem, hogy jó, de butikáras. Hát ez most az egyik nagy dilemma.
 
A másik, hogy hogy fogom a munkahelyemen közölni, hogy szeptember 1-től már nem akarok a cégnél dolgozni?

Még szerencse, hogy az életem párja mellettem van és segít erőt adni a mindennapokban.

Köszönöm, hogy elmondhattam, ami bánt...

2013. április 9., kedd

Katha és Kriszti

Nagyon-nagyon szégyellem magam, hogy eddig nem jelentkeztem, de sajnos mindig közbe jött valami, ami miatt a blogolás kissé háttérbe szorult. Megpróbálom majd bepótolni a dolgokat :).


Az utolsó bejelentkezésem óta volt két szülinaposunk is az első Katha. Zokni cica előszeretettel foglalta el a csomagoló dobozomat, biztos érezte rajta Mirtil cicánkat. Íme az ajándékai:

 

A másik ajándék pedig Krisztinek készült. Sajnos erről lemaradt a csoki, tea és a képeslap.


Képeket készítette: Katha és Kriszti. :)


2013. február 17., vasárnap

Bárányburger

Még a tavalyi bárányokból van a fagyón. És most gondoltam, hogy itt az idő és Jancsikám kedvében járva készítsek neki bárányburgert. El kezdtem kutakodni a neten, de semmi olyat nem találtam, amire azt mondtam volna, hogy na ez az! Így hát menetem csak a magam feje után és mondhatom sikerült tökéleteset alkotnom. (Nem tudom sikerül e majd még egyszer megismételnem. :))
Legyen otthon: kb. 40 dkg darált bárányhús (enyém comb volt)
                       2 egész tojás
                       bors (vegyeset használtam: fekete, fehér, zöld, rózsa)
                       kakukkfű (sajnos csak szárított volt itthon)
                       3 ág apróra vágott rozmaring (ebből sikerült frisset kapnom)
                       só
                       1-1 1/2 marék zsemlemorzsa (csak azért kell, hogy összetartsa a masszát)
Most először úgy sütöttem, hogy ténylegesen csak kevés olajat tettem a serpenyőben, mert erről mindig azt gondoltam, hogy amolyan hollywood-i maszlag. De tényleg működik. A hús nagyon jó zaftos maradt, és tényleg átsült pár perc alatt.

Ez lett a végeredmény:








Tzatzikivel ettük :) ehhez 
Legyen otthon: 2 db uborka lereszelve, sózva és kinyomkodva
                       1 nagyobb doboz natur joghurt
                       majonézhez: 2 tojás sárgája
                                          2 dl olaj
                                          2-3 gerezd fokhagyma
                                          kevés mustár
                                          citromlé
                                          só
                                          fehérbors
                                          cukor
A tojások sárgájához hozzáadtam a mustárt és elkezdtem adagolni hozzá az olajat, hogy szép lassan felvegye. Utána hozzá adtam a többi ízesítőt és a joghurtot, majd a kinyomkodott uborkát.
Nagyon szeretjük, gyakran használom más húsokhoz is. :)

És íme az elégedett férfim (nem volt túl boldog a fényképezéstől) :)                               

2013. február 7., csütörtök

Sütis néne és Veronika

Következő szülinaposunk Zsófi vagyis Sütis néne és Solti Veronika volt. Mivel mindketten januárban ünnepelték a szülinapjukat így egyszerre mutatnám be őket, de sajnos nem fényképeztem le az elkészített ajándékokat és vártam, hogy a lányok feltegyék a képeket. Íme a Zsófinak küldött apróságok az ő látószögéből:
Sajnos Veronika még nem töltötte fel a képet és még hírt sem adott, hogy egyáltalán megkapta-e a neki szánt csomagomat. :(

2013. január 4., péntek

Új év

Kezdem talán azzal, hogy a tavalyi év nem zárult túl boldogan. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy nem lehet saját kisbabánk csak akkor, ha örökbe fogadunk. De már próbálok ezen nem szomorkodni, csak még kicsit nehéz elfogadni a helyzetet. És egyenlőre nehéz Janikámnak is feldolgozni a dolgokat, annál is inkább, mert az ő családja részéről nagyon nagy a nyomás és folyton az orra alá dörgölik, hogy lehet neki másik felesége is, mert nem az ő hibájából nincs kisbaba. 
Hálás vagyok a Jóistennek, hogy minden probléma ellenére is ilyen hűségesen kiáll mellettem és, hogy minden gond ellenére is ennyire tud engem szeretni. Ez nagyon sokat segít abban, hogy könnyebben túl tudjunk jutni az elénk gördített akadályokon. Mert bár nem ugyan azon az úton megyünk, de egymás mellett, egymás kezét fogva, egymást segítve fogjuk leküzdeni a nehézségeket.

Az idén aztán úgy gondoltam, hogy ellentétben más évekbeli elhatározásomtól, hogy nem teszek újévi fogadalmat az idén mégis megfogadok egy pár dolgot:
1. Minden hónapban elolvasok legalább egy könyvet. Mert szerintem az utóbbi 5 évben 5-nél több könyvet nem vettem a kezembe.
2. Befejezem a félbehagyott kézimunkáimat, és készítek sok újat is.
3. A lakás dekorálást megpróbálom időszak szerint és időben elkészíteni, és persze ki is rakni. :)
4. Havonta legalább egy nagyobb kirándulás, bárhol nem csak ismeretlen helyeken.
5. Krémes sütik készítésének "profi" elsajátítása, mert Jani csak a krémes sütiket szereti.
6. Hetente legalább egyszer tornázni.
7. Új munkahelyet keresni, mert ahol most vagyok már nem tudok fejlődni, és nem érzem jól magam.
8. Pozitívan gondolkodni, még ha nehezemre is esik.
9. Újra elkezdem az angol nyelv felelevenítését, mert nagyon sok mindenre nem emlékszem már.
10. Varrógépet nem csak nadrág felhajtásra használni. :)
És végül a legfontosabb, hogy mindig elégedett leszek magammal. És mindig minden és mindenki ellenére BOLDOG leszek.

Ezek nem is olyan igazi fogadalmak, csak olyan megvalósítandó kis apróságok.

2013. január 3., csütörtök

Lina ajándéka

Lina kapta tőlem a következő szülinapi ajándékot. Sajnos bizonyos okok miatt csak kis késéssel tudtam neki elküldeni a csomagomat. Remélem tetszett neki, amit készítettem. Íme a képek: