2014. május 30., péntek

Maradék :o)

Igazából nálam az a jól bevált szokás, hogy hétvégén (szombat vagy vasárnap) előre megfőzök egész hétre, mert sajnos hétköznap mindig későn érünk haza és olyankor már nincs kedvem semmihez. Legfeljebb egy két dolgot csak félig-meddig készítem el és valamelyik nap, majd készre csinálom.

Hát így voltam most ezzel a csirkemellel is. Összevágtam és befűszereztem, majd betettem a hűtőbe és jól el is felejtkeztem róla. Tegnap este aztán kutakodtam kicsit és ni-ni ott van valami, amiről nem is tudtam. Ez aztán a meglepetés :). Gyorsan lesütöttem egy kis olajon és amíg sült készítettem hozzá egy kis párolt zöldséget is. De mostanában én annyira salátás vagyok, hogy mindenképp azt is akartam hozzá. Igen ám, de nem volt otthon szinte semmi. Így aztán összeszedtem a maradékot. Janikám, aki nem nagy salátás (saját bevallása szerint soha életében ennyi zöldségen meg nem evett, csak mióta velem van), is azt mondta, hogy ez igazán finom lett. :o)

Legyen otthon: 5 db paradicsom
                       1 fej hagyma (már idei)
                       1/2 paprika
                       4 db keményre főzött tojás
                       balzsamecet, só, bors, olíva olaj ízlés szerint
Mindent kisebb kockákra vágtam és összekevertem. 10 perc alatt kész is.

És íme a végeredmény:


2014. május 26., hétfő

Asszony lesz a lányból

Kb. 18 évvel ezelőtt kezdtem el azzal foglalkozni, hogy délutánonként és hétvégente matematikát korrepetálok általános- és középiskolásoknak. Ezalatt az idő alatt sok-sok kis tanítványom volt és már sokan vannak köztük, akik azóta házasságban élnek vagy gyerekük van, sőt akad olyan is, aki azóta már el is vált. De most a hétvégén az egyik legelső kis diákom ment férjhez. Furcsa, mert egészen kislány korától fogva ismerem. Neki készült ez a két medál és a gyűrű. :o)

Sokat bajlódtam mire kitaláltam, hogy  hogyan is lesz ebből medál, mert az első gondolat a szerelőkarika volt, de az egyáltalán nem vált be. Ezért aztán először hagytam is a dolgot pihenni, hogy hátha jön majd az isteni szikra. És így is lett, mert egyszer csak bevillant, hogy mi lenne ha teljesen hasonulna a gyűrűhöz. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok és a menyasszonynak is tetszett.

A fénykép nem sikerült a legjobban, de azért az első visszaadja a színeket, majdnem tökéletesen.

Még egyszer NAGYON SOK BOLDOGSÁGOT! :o)